Húsragasztó a konyhában? Igen, miért ne?

A húsragasztó és a vele készült ételek folyamatosan vitákat robbantanak ki. Pedig nap mint nap eszünk olyan előre elkészített húskészítményt, amely tartalmazza. De mit is kell tudni erről az anyagról? Hogyan lehet felhasználni?

Csirkecomb medallion, ragasztva, sous vide -ben főzve

Hogy miért is robbantott ki vitákat ez a szer? Nem amiatt, hogy veszélyes vegyi anyag lenne (vagyis hát emiatt is, de ezt majd egy kicsit később), inkább azon okból, hogy az ezzel készített élelmiszereket teljes értékű húsként forgalmazták a hentesek, élelmiszer boltok.

De mi is az a húsragasztó?

A húsragasztó egy enzim, ami természetes formában minden élőlényben megtalálható, ez a transzglutamináz ami a húsban lévő fehérjék aminosav kötéseit segíti elő. Ezt ipari úton sertés szívből, illetve sertésvérből állítják elő. Tehát ez a por egy természetes anyag, amitől NEM kell félni. Attól már sokkal inkább félni kell, hogy az étteremben elénk tett steak nyesedék húsokból lett "összeragasztva"! Mert ebben az ellenzőknek teljesen igazuk van, az így készült húsok minősége meg sem közelíti a jó minőségű marhasteak -et! 

Higiénia és vallás

További problémákat vett fel az, hogy a különböző húsdarabok különbözőképpen vannak fertőzve baktériumokkal, így elképzelhető, hogy egy olyan része a húsnak, ami viszonylag steril, összeragasztásra kerül egy erősebben szennyezett hússal. Ebből pedig, ha a vásárló nem lett tájékoztatva, súlyos egészségügyi problémák lehetnek. És nem szabad arról se elfeledkezni, hogy bizonyos vallásokban speciális (kóser vagy halal) vágással készítik ki a húsokat. Ha olyan húsokkal keveredik, amelyek nem így készültek, akkor az ételt se lehet a későbbiekben a vágásnak megfelelőnek nevezni!

De mire képes valójában?

Marci öcsém rendelt nekem Angliában húsragasztót, amivel több mint 2 hónapig vártam. Vártam, hogy eljöjjön a megfelelő idő arra, hogy kísérletezni tudjak vele. Vettem egy nagy adag csirke felső combot, és nekiálltam. Leszedtem a bőrt róla, majd az inakat és zsíros részeket, végül eltávolítottam a csontokat (ebből csontleves készült később). Ezután jött a legizgalmasabb rész! A húsdarabokat egy tálba tettem, és nagyjából 1 evőkanálnyit szórtam rá a ragasztóból, majd alaposan összekevertem. Folpack fóliából ágyaz készítettem a húsnak, majd felcsavartam, rúd alakúra. Rögtön tanultam valamit, méghozzá azt, hogy a fóliából megfelelő szélességű és hosszúságú darabot kell vágni, ugyanis ha egyik vagy másik nem megfelelő, akkor nem lehet hurkává alakítani! Végül úgy oldottam meg, hogy több fóliadarabot helyeztem egymásra, és úgy már sikerült a megfelelő formát kialakítanom. A két végét megfogtam, és a húsrudat megforgattam a tengelye körül, így kialakult a végleges forma. Elkészült életem első ragasztott húsa. Betettem a hűtőbe, és másnapra tökéletesen "összeforrtak" a kisebb darabok. Felszeleteltem őket hamburger méretűre (mert ez volt az alap koncepcióm), és sous vide -ben 58 °C -on 4 óráig főztem.

Az elkészült húson főzést követően azért észre lehetett venni, hogy több húsból készült, de egy enyhe kéregképzést követően azt gondolom, hogy még ezt is el lehet tüntetni. De miért is volt jó ez nekem?

  • Mert a csirkecombot eszegetve nem maszatoltam össze magam
  • Nem kell a csontokkal szöszmötölni
  • Egyszerűen lehet panírozni
  • Az elkészült rudat egyben is meg lehet főzni, és felszeletelve tökéletes kör alakú húsokat lehet tálalni

Én már nem félek a húsragasztótól, főleg azután, hogy a fiam is szó nélkül megette! :)

Ha tetszett, oszd meg ezt a cikket / If You like, share this post!

Submit to DeliciousSubmit to DiggSubmit to FacebookSubmit to Google PlusSubmit to StumbleuponSubmit to TechnoratiSubmit to TwitterSubmit to LinkedInSubmit to Pinterest

Tags: sous vide, hús, konyha, újdonság, húsragasztó, kémia, vegyület, enzim, elutasítás, transzglutamináz, aminosav

Nyomtatás E-mail

Kövess minket a Facebook -on